A gyermek szeme a jövő tükre.

"Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."

/Paulo Coelho - A Zahír/

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

- Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét,

mikor felébredek, és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem, és táplálékot adsz, és segítesz,
hogy megmaradjak, és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok,

s hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el, maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

- Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet, mert
érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,

a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,

és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem…

 Sírni - mint egy gyerek 

A Mester azt mondja: ,,Ha sírnod kell, sírj úgy, mint egy gyerek. Te is voltál egyszer gyerek és a sírás egyike volt azon dolgoknak, melyet megtanultál életedben. Mert életedhez tartozik. Soha ne felejtsd el, hogy szabad vagy, és nem kínos kimutatnod érzelmeidet. Ordíts, zokogj hevesen, légy hangos, ha odáig vagy - mert így sírnak a gyerekek, és ők tudják, hogyan nyugtatják meg gyorsan szívüket. Megfigyelted már valaha, hogyan hagyják abba a gyerekek a sírást? Valami más útra tereli gondolataikat, valami más eltereli figyelmüket egy új kaland felé.

A gyerekek gyorsan abbahagyják a sírást. Nálad is így lesz, de csak akkor, ha úgy sírsz, mint a gyerekek.

Szeretnék egy zugot gyermekem szívének tündérvilágában.

Tudom, hogy a csillagokkal beszélget, és az ég lehajol hozzá, hogy megsimogassa:

szelíd felhők és szivárványok szórakoztatják.

Ők, akik szótlannak és mozdulatlannak tettetik magukat,

millió mesével odalopóznak az ablakához, és ezüsttálcákon ragyogó játékokat hoznak.
Szeretnék a gyermekem lelkének országútján menni, ahol nincsenek határok.
Ahol a történelemben ismeretlen királyoknak apródok visznek céltalan üzeneteket;

Ahol az Ész a törvényekből papírsárkányt csinál, a szél a hátára veszi és felrepül vele,

s az Igazság megszabadítja minden bilincsétől a Tényeket.

Láttad már a szemét? Nézz bele! Ártatlan, nagy
tágranyílt csoda. Nézi vele a világot, téged, és
nincs mindíg egy véleményen veled. Benne több
van az égből, mint a földből. És téged is olyannak
akar látni mint az égieket.
Te erről mit sem tudsz.Pedig te vagy az apja,
vagy az anyja. Úgy néz rád, mint te Istenre. Mit
jelentene ha nem megbízható, nem tökéletes, nem igaz,
és nem könyörülő volna az Isten? Mi lennél te Isten nélkül?
S nem láttad még a gyermeket lassan járni, nesztelenül,
mesztelen lélekkel haladni? Nem láttad még sötét szemekkel,
roskadozó terhekkel, mély pillantásokkal bújni előled, meglapulva és megcsalatva? Vagy benned csalódott kegyetlenül,vagy magárahagyatottságában rossz útra tévedt. Fogd csak meg a kezét! Érezd milyen melegen simul a te erős kezedbe, és mennyire bízik abban, hogy jó helyre vezeted! Kétféle életet élsz. A te váradnak falain belüli és kivüli életet. Ablakodban kora tasztól késő őszik nyílik virág. Még fel is írtad egyszer a kőfalra: BÉKELAK. Tehát kívűl eszményi és jó vagy. S ha este hazamégy, fél gyermeked. Miért? Hidd el amennyire megérted az ő lelkét, annyira vagy közel az Isten országához. Kincset kaptál. Aranyat vagy csillogó gyémántot. Ahogy akarod nevezni. Úgy sincs rá kifejezés. Piros dobogó gyermekszívet kaptál. Tiszta, ártatlan gyermeklelket.
Csodálatos kérdező, kutató gyermekszemeket. Őrizd őket. Ki ne ejtsd kezedből! El ne törd! Tudod, hogy a világban azért van annyi szerencsétlen ember, mert nem minden gyermeklélek kerül megfelelő kezekbe? Finom mívű porcelán a gyermek lelke, könnyen törik. Olyan szép hivatásod van. Adott neked Isten valakit, aki az ő országába való....
Légy olyan. Szeress, akarj bízzál,remélj, keress,kutass, tégy úgy mint a gyermek. Meg fogja tenni az Úr, áldani fog az otthon, és tied lesz az élet legnagyobb jutalma: őszinte barátod lesz gyermeked.

 Fák, csillagok, állatok és kövek
Szeressétek a gyermekeimet!
Ha messze voltak tőlem az alatt
Eddig is rátok bíztam sorsukat

Én hozzám mindig csak jók voltatok
Szeressétek őket, ha meghalok
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek
Szeressétek a gyermekeimet

Te homokos, köves, aszfaltos út
Vezesd okosan a lányt, a fiút
Csókold helyettem szél az arcukat
Fű, kő légy párna a fejük alatt

Kínáld őket gyümölccsel almafa
Tanítsd őket csillagos éjszaka
Tanítsd, melengesd te is drága nap
Csempéssz zsebükbe titkos aranyat

S ti mind élő és holt anyagok
Tanítsátok őket felhők, sasok
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák
Vigyázz reájuk hatalmas világ!

Egy arcot látok -
falfehér.
Egy házat látok -
Égig felér.

Uram!
Nézd a szivárványt:
az ad reményt.
Add vissza a látványt,
a színek színét.

Szólíts engem -
Mondd miért?
Miért mást büntetsz
az életért.

Uram!
Nézd a szivárványt,
hozzád felér.
Védd meg a színeket,
s a gyermekek szívét.

Fent a felhő szélén,
egy angyal mindent lát.
Hogyan járnak a papíron
a színes ceruzák.

Fent a felhő szélén
egy angyal mindent lát,
hogy a világot a Földön,
gyerekek rajzolják.

Kicsiny, hegyezetlen,
színes ceruzák.

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.”

"Minden felnőtt volt egyszer gyerek
És felnő majd az új gyereksereg:
Többet s jobban törődjetek velünk
Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk."

"Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk, s aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. És a sírást talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el. Ez a gyermek még itt van. Boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa. Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk."

Száljon álom ablakra,

Kicsi baba alhatna,

Ablakról a párnára,

Párnáról a válladra.

Kívűl morog a világ,

Fut az eső mezitláb,

Megjön apa hajnalra,

Mindig, mindig holnapra.

Érted sír egy rossz király,

Elalszol úgy is, ha fáj.

Száljon álom ablakra,

Kicsi baba alhatna.

Álmodj titkos susogást,

Kicsi kutya szuszogást.

Én is mindig álmodtam,

Akármilyen fáradtan.

Egyszer végre tudhatom,

Arcodat az ujjamon.

Érted sír egy rossz király,

Elalszol úgy is, ha fáj.

"A gyermek az öröm, a reménység.

Gyenge testében van valami világi,

ártatlan lelkében valami égi,

egész kedves valója olyan nekünk,

mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség."

"Megfigelted már? Ha sírsz, és a közelben van egy kisgyerek aki rádfigyel,

akkor nemsokára odajön hozzád.

Sokat nem tud még mondani vigasztalásul,

nem tudja megbeszélni veled, hogy mi fáj,

de megfogja a kezedet.

Érezted már ezt? Érezted a kis kezet?

Soha senki nem fog téged még egyszer úgy megérinteni,

mint ez a gyerek.

Ő tudja, hogyan kell megérinteni.

De aztán elfelejti: felnő, rideg lesz és kemény.

Ha hozzád ér, semmi nem áramlik a kezéből.

De a gyerek kezéből áramlik a gyengédség, a lágyság:

az üzenet -apró lénye teljesen benne van az érintésben."

"Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek,

ne akadályozzátok őket,

mert ilyeneké az Isten országa."

(Lk 18,16)

"Figyeld csak meg ezeknek a kérdéseknek az abszurditását:

Hogyan kell szereteni?

Hogyan kell imádkozni?

Hogyan kell meditálni?

Hogyan kell élni?

Abszurd kérdések... de ezekből látszik, hogy az ember mennyire szegény belül.

Az ember addig halogatott mindent, amíg a belső képességek majdnem teljesen elsorvadtak, mindent elfelejtett.

Minden gyerek tudja, hogyan imádkozzon, minden gyerek tudja hogyan szeressen, minden gyerek tudja hogyan táncoljon,  hogyan éljen.

A gyerek a maga teljességével jön a világra, minden készen áll benne.

Csak el kell kezdeni élni."

 Mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment,
Patak helyett hömpölygő nagy folyót
akart, s e tócsa helyett a tengert.
Mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek.
Mindennek lelke volt még, s egy
volt minden lélek.
Mikor a gyermek gyermek volt
semmiről sem volt véleménye.
Nem volt megrögzött szokása.
Elszaladgált a helyéről, törökülésben
ült, forgója volt a feje búbján
és nem grimaszolt, ha fényképezték.

Mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton: miért
vagyok én én és miért nem te?
Miért vagyok én itt és miért nem ott?
Hol kezdődik az idő, és hol ér véget a tér?
Hogy lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem, nem voltam, és
hogy egyszer én, aki én vagyok, nem
leszek már az, aki vagyok?